VÁNDORBOTTAL, HÁTIZSÁKKAL
Otthon lesz a kúriából
Nyírpazony (KM) – Nagyon sok olyan érték van a Nyírségben, amelyet mindenkinek érdemes lenne megtekintenie, ám legtöbbször csak átrohanunk autónkkal a kisebb-nagyobb falvakon.
Valójában az apostolok lován, vagyis gyalog lehet megismerni alaposan a szülőföldet, ezért is adtuk a Vándorbottal, hátizsákkal címet sorozatunknak.
Nyírpazony református temploma késő gótikus stílusban a XV. század végén épült. 1556-ban a törökök felgyújtották a falut, a templom is leégett. A betelepített reformátusok fából felújították a kőtemplomot. A nyugati részt 1790-ben állították helyre, majd 1880-ban keleti irányban bővítették és kőtornyot építettek hozzá a nyugati oldalon. Az épület alatt betemetett kripta rejlik. A templom arról is nevezetes, hogy Blaha Lujza szülei néhány napos sóstói ismeretség után itt kötöttek házasságot 1848-ban. Említésre méltó régi ház a református lelkészlak, amely Elek-kúria néven közismert. Eredeti tulajdonosa Elek Ferenc alezredes, az 1848/49-es szabadságharc dandárparancsnoka volt. Később Lónyay Ferenc borászati szakember, az 1893-as bortörvény megalkotója, a szőlőrekonstrukció létrehozója lakott itt. A görögkatolikus egyház 1764-ben építette meg fatemplomát, s annak a helyén épült fel 1930 és 1835 között a mai templom. A településen látható még egy adventista templom is.
A nemesi életformát idézi fel a Vályi-Nánási kúria, amely a XIX. században épült. A késő klasszicista, földszintes házat 1843-ban Vályi János építtette. Jelenleg üresen áll az épület, a felújítása után bentlakásos szociális otthont szeretne benne megvalósítani az önkormányzat.
Hamarosan idegenforgalmi központ lesz a faluház, amely egy több mint százéves épület. Jelenleg tart a felújítása, s ha készen lesz, kézműves szoba és fogadó kap benne helyet. A település temetőjében látható az I. és II. világháború áldozatainak az emlékműve, valamint a második világháborúhoz kapcsolódó ismeretlen katona sírja. A község központjában mostanában készül egy park, amelyet a nyírpazonyi származású Batári László festőművészről neveznek el. A parkban lesz játszótér, sétány, valamint színpad is, így ott rendezhetik majd meg a település ünnepségeit. A tervek szerint augusztus 20-án avatják a parkot.
A polgármesteri hivatal udvarában egy kopjafa látható, amelyet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére állíttatott az önkormányzat pár éve.
A klasszicista stílusú Vályi-kúria
Memento mori
Nekrológ a Vályi-Nánássy kúriáért
Vannak dolgok, melyeken a legjobb szándék ellenére sem lehet változtatni, és örökérvényű kifejezés az is, hogy „mindennek eljön az ideje”. Akár élőlényről, akár tárgyról legyen szó, előbb-utóbb az enyészet üti fel a fejét, mert – akár elfogadjuk, akár nem – ez az élet rendje, semmi sem tart örökké. Talán csak a hegyek – ám ők is csak az emberi létezés nézőpontjából tűnnek múlhatatlannak. Mint egy öreg bácsi, aki a gyógyszereivel ideig-óráig eléldegél, de egyre jobban kattognak az ízületek, kopik a memória és a „ketyegő” is sűrűn rendetlenkedik – aztán egyszer csak megáll, és senki nem tudja újraindítani. Hogyan is írta Karinthy a Halotti beszéd című versében? „Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.”
A Vályi-Nánássy kúria, ez a minden Nyírpazonyban élő ember számára ismert több, mint 100 éves épület is az enyészeté lett. Mondhatják néhányan, hasonló korú építményt máshol meg tudnak menteni, fel tudnak újítani, nem kellett volna lebontani… Ám azok, akik küzdöttek a megmaradásáért, hogy újra régi fényében pompázhasson az épület, tudják – hiszen alaposan utánajártak –, hogy ez sajnos nem fedi a valóságot. Nincs két egyforma épület: a múló idő, az építkezés helye, a talaj szerkezete, az építőanyag minősége, az időjárási viszonyok – és ne feledjük azt, ami talán a legtöbbet nyom a latban és megelőzhető lenne, ez pedig az emberi agresszió, a rongálásra való hajlam és pusztítási kényszer – mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az egykor csodás épület mostanra menthetetlen, életveszélyes rommá váljon.
Pedig milyen szép is volt régen!
A XIX. században épült az akkori divatnak megfelelően, klasszicista stílusban, és egy kisnemesi család mindennapi életteréül szolgált. A II. világháború végén állami tulajdonba került, először irodákat, egészségházat alakítottak ki benne, majd visszakapta lakóház jellegét – csak immár nem egy, hanem három család otthonaként funkcionált, ennek megfelelően osztották három részre az épületet. Az évtizedek alatt lezajlott, a műemléki értékeket sem kímélő átalakítások helyrehozhatatlan károkat okoztak az építményben. A teljes rekonstrukciós elképzelések megvalósíthatatlanná váltak a forráshiány és a folyamatos rongálások következtében. A helyreállítási költségek már 2010-ben is 100-150 millió forintra rúgtak és az évek során tovább növekedtek. A tartószerkezeti elemeken kívül károsodott az egész épületszerkezet, az épületgépészet gyakorlatilag teljesen megsemmisült, elbontották. A kúria, mely a II. világháború után műemléki védettséget kapott, 2015. március 15-én elveszítette azt.
A természet és a semmit sem tisztelő emberi vandalizmus mind-mind hozzájárultak Nyírpazony eme nevezetességének végleges pusztulásához. Meg lehet gyászolni, akár egy szélviharban gyökerestől kidőlt öreg fát, vagy mint egy kedves, távoli rokont. Emlékezzünk majd rá régi fényképek nézegetése közben, vagy idős emberek elbeszéléseit hallgatva. A gyász is elmúlik előbb-utóbb, és nemsokára mosolyt fog csalni az arcunkra az, ha valaki elkalandozó gondolatainak áradatában rátalál és hangosan kimondja: „Emlékeztek a Vályi kúriára…..?”
(H.Sz.Cs.A.)
