E füvészkert létének legfőbb célja az, hogy összegyűjtse a környék és a Kárpát-medence növényeit, óvja állatait, és fenntartsa az életközösségek fajgazdagságát. Mindemellett feladata, hogy megismertesse a természet szépségét az odalátogatókkal, valamint lehetőséget teremt arra, hogy a nyugalom és békesség szigeteként minden embernek örömöt és felüdülést nyújtson. A gyűjteményes kert Nyíregyháza – Sóstóhegy és Nyírpazony – Kabalás határában található a Nyírség szívében, homokbuckás, dimbes-dombos, néhol agyagos-tocsogós területen, népi helynevén Sártelken. A kerttől északnyugatra egy mocsaras terület fekszik, amelyből egy csatorna indul el északkeleti-északi irányba. Itt előszeretettel időznek el a kócsagok. A környező homokbuckákon néhol elhagyott homokbányák találhatók, amelyeknek csupasz falait az erózió pusztítja, kedvelt helye a gyurgyalagoknak. A területen előforduló tipikus nyírségi társulások, mezők, ligetek, rétek, legelők között az arborétum mai helyén kis nádas, füzes, akácerdő, bodzás, csalános és áthatolhatatlan „bogáncs erdő” volt. Történeti előzmények, jelen kirándulások, családi kiruccanások alkalmával figyelt fel Molnár Ibolya festőművész, tanár – a füvészkert alapítója – a hely érdekes fekvésére, szépségére, romantikus vadságára. Sokszor cipelte festőállványát, festette a gyönyörű tájat, a fákat, figyelte a madarakat, lehajolt vizsgálódni a kicsi növényekhez, bogarakhoz.
Ezt a homokbuckán fekvő, nyugati irányba lejtő területet 1994-ben alkalma volt megvásárolni. A szomszédos gazdákkal ellentétben nem szántóföldi művelésre vagy gyümölcstermesztésre szánta, hanem egy korábbi gondolata szerint olyan kertet kívánt létesíteni, ami a vadon élő növények gyűjteményéül szolgál. A két és fél hektáros terület bekerítése 1994 végén, beültetése pedig 1995-ben kezdődött meg elsősorban hazai őshonos fás szárú növényekkel. A munkálatok első lépéseként tereprendezést és rekonstrukciót kellett végrehajtani. A terület karbantartása (kaszálás stb.) megtette kedvező hatását: a bogáncsok helyett ma már fajokban igen gazdag rét, liget díszlik. Eddig több mint 200 féle lágyszárú növényt határoztak itt meg. Kaszáláskor figyelnek az éppen virágjaikat ontó és védendő gyepszintet alkotó növényekre. A telepítések során különböző, a Kárpát-medencére jellemző növénytársulások kerültek kialakításra. Ilyen például a boróka-fehérnyár társulás, amely a Duna-Tisza-közére jellemző, vagy a nyírségi pusztai tölgyes. A telepítés ma is tart, így folyamatosan bővül, gazdagodik a kert. A hazai növényfajok mellett díszfák és idegen tájak fái, cserjéi is helyet kaptak a kertben, mint különlegességek, melyeket más botanikus kertekből és faiskolákból adományoztak. Az arborétum egyes részeit sövénysorok különítik el egymástól. A korábbi nádas helyén egy kis tó „született” (a partjára később különböző fűzfélék és égerfa települt). A „lentes”, agyagos területen, öreg fűzfák társaságában is új tó van születőben, amely ma már gazdag vízi- és mocsári élővilágnak ad helyet (pl. mocsári teknős, tarajos gőte, békafajok, szitakötő fajok, békalencsék, káka). A későbbiekben gyógynövények és évelő lágyszárú növények ágyása is készült
. Itt a vadon élők mellett kerti dísznövények is megtalálhatók. A kert létesítményeihez tartozik az elmúlt évtizedben készült egy tájba jól beilleszkedő, tornácos, búbos kemencés házikó, amelyben megtekinthető sokféle – az arborétummal és annak élővilágával kapcsolatos – tárgyi emlék, érdekesség.
(Forrás: http://www.arboretum.hu/)
