Község története

A község története

A község területén már a bronzkorban is éltek emberek. A Jósa András Múzeum több száz tárgyat őriz itteni ásatásokból. Még 1970-ben is fordított ki egy mélyenszántó eke – gazdagon díszített – bronz baltát. A különböző korokból származó leletek annak bizonyítékai, hogy ez a hely mindig lakott volt. A honfoglalás idejéből egy ezüstberakásos kengyel került elő, mely különlegesen szép díszítése miatt a millecentennáriumi országos kiállításon is szerepelt. A honfoglaló magyarok szlávokat találtak itt. Valószínűleg tőlük ered a település elnevezése. Pagony, pazony, mocsaras területet jelent. /Feltehetően a mai szlovák főváros is így kaphatta nevét.) Ez a vidék ugyanis a Nyírség vizeinek múlt századi lecsapolásáig vadvizekben, mocsarakban bővelkedő terület volt. Más vélemények is vannak a név eredetéről, mivel a különböző korokban más-más alakban található leírva. (Pozdum, Posdom stb.) Érdekes módon az őslakosok között egyaránt találhatók Pazonyi és Pozsonyi nevűek. A község neve először 1282-ben fordul elő – latin nyelvű szövegben – Pason formában. Erre több dokumentum is hivatkozik a levéltárakban. Az eredeti pápai tizedjegyzék a leleszi káptalan, mint hiteles hely birtokában volt. Onnan – a szerzetesrendek feloszlatásakor – a jászói prépostsághoz került. Innen ismeretlen időben Prágába vitték, hol már nem lelhető fel. A későbbi korokból sok írásos emlék maradt. Ezek közül néhány érdekesség: A tatárjáráskor két község volt, Kis-Pazony és Nagy-Pazony. Mindkettőt felégették. Ez a terület, a földcserék miatt, ma Oroshoz tartozik, az úgynevezett Várrét. Egyes kutatók ezen a részen földvár maradványait vélik felfedezni és ez szerepel a máig élő szájhagyományban is. (Oros egyébként a honfoglaló Oros vezértől kapta nevét). A felégetés után a megmaradt lakosság, a kissé magasabban fekvő mai helyre települt, hol templomot is építettek. A pontos évszám nem ismert, de azt már írásos emlékek bizonyítják, hogy 1440-ben husziták szállták meg a falut és a templomot is elfoglalták. A kórus mellvédjén cseh nyelvű feliratot is hagytak, melyre az idősebbek még emlékeznek. Sajnos az ezerkilencszáz-harmincas években ezt lefestették, de bármikor restaurálható. Ez a mai református templomot a múlt században a katolikusok is használták. Ebben kötöttek házasságot 1848. február 24-én Blaha Lujza szülei: Reindl Sándor és Ponti Aloisa, mindketten pazonyi lakosok. Az anyakönyvi bejegyzés az orosi plébánián megtalálható. A község rendezésekor szép park létesült a templom előtt és itt kialakított új utcát Blaha Lujzáról nevezték el. Volt a községben – egymás után – több görög szertartású fatemplom (Egyes vélemények szerint már a honfoglalók is találtak itt fatemplomot). Ezek sorra leégtek, az utolsó kivételével, melyet 1934-ben bontottak le. Az idősebbek még emlékeznek rá. Batári László festőművész szép képe is megörökítette. A körülötte lévő temetőben voltak a pazonyi Elek család sírboltjai, sajnos már a temető nyomai sem lelhetők fel. Az Elek család két kúriát is épített a faluban, melyből egy a mai református parókia. Építési stílusa törökkori szokásokra utal. (Alap nélkül vízszintes gerendákra épült, nagyméretű vályogok, a falazatban vízszintesen elhelyezett gerendák stb.). Elek Ferenc 1819-ben született a községben. A kassai katonai iskola elvégzése után hamar kapta az egyre magasabb rendfokozatokat.

A szabadságharcban már alezredes. A leveretés után bujdosott egy ideig, de elfogták és 15 évi várfogságra ítélték. Később kegyelmet kapott, de nem tért vissza a községbe, Hajdúdorogon halt meg. Itt született 1829-ben Színi Sámuel tanító és Márczy Klára gyermekeként Színi Károly tanító, később író, költő, lapszerkesztő, néprajzkutató. Ő volt az első magyar nyelvű énektankönyv társszerzője. A szabadságharc után Budára költözött és itt tevékenykedett. Táncsics Mihály és Tompa Mihály baráti köréhez tartozott, Gyula fiának, ki szintén jeles író lett, Táncsics Mihály volt a keresztapja.

1848-ban sokan álltak a községből a szabadságharc zászlaja alá. Ennek leverésére érkezett cári csapatok 1849-ben a „Nagyhegyen” táboroztak. (Szeles domb – ma itt van a Szabadidő központ, melyet egy újságíró tájékozatlansága miatt ma Kabalási dombként emlegetnek…). A szabadságharcosok itt ellopták a hadipénztárt és valószínűleg elásták. A cári katonák ezért feldúlták a községet, de a pénzesládát nem találták meg. A katonák zsold nélkül nem akartak tovább menni. Lovas futár Kievből hozott utánpótlást. A lakosság, mintegy száz évig, ásott a kincs után, némelyhelyen sok lyuk van a földben. Innen ered a Lyukas hegy elnevezés is. 1904-ben itt született Kovács Mária festőművész, aki 1945-ig Temesvárott élt, ma debreceni lakos. Idős kora ellenére még ma is fest és kiállítja képeit. Egy másik festő is a község szülötte: Batári László. Ő kiváló művész, majd érdemes művész kitüntetést is kapott. A képzőművészeti főiskola elvégzése után Budapesten telepedett le. 1996-ban, halál előtt 10 nappal a Köztársaság Ezüstkeresztje kitüntetést érdemelte ki. Itt született 1936-ban Kovács Miklós céllövő olimpiai bajnok és Kató Mihály a thai-box világbajnoka. Az oktatás a régi századokban a templomokban folyt. Ezt a lelkészek végezték. Az 1600-as évekből már tanítói lakásos épületekről is vannak emlékek. Egy ilyen épületet az 1950-es évek végén bontottak le. (Árpád u. 77.) Az építési stílus, a téglák jelzése és a faanyag állapota, mintegy 300 évesre tették az épületet. Ez volt a legrégebbi iskolaépület. Mellette épült 1927-ben az „új” református iskola. A régi görög katolikus templommal szemben volt a tanítói lakásos iskola.

Pazony.
Pazony, nagyközség, 170 házzal és 1189, túlnyomóan ev. ref. vallású lakossal. Postája Oros, távírója és vasúti állomása Nyíregyháza. E községet a leleszi orsz. és a Kállay család levéltára a XV. században a mai nevén említi. 1460-ban a pazonyi Cseres, a Maday és a Pazonyi családnak van itt birtoka, a XVIII. század végén és a XIX. sz. elején pedig a Pazonyi, Borbély, Vályi, Bay, Olasz, Mezőssy, Balog, Korda, Kelcz, Elek és a Horváth családoknak. Mostani birtokosai Ónody Mária, Korda Lajos, Liszkay Károly és Weisz Ferencz. Ezek mindegyikének érdekes, régi urilaka van. Ónody Mária házát az Elek család építtette; mostani tulajdonosa 11 évvel ezelőtt Elek Bélánétól vette. Korda Lajos házát 1843-ban Vályi János építtette, a mostani tulajdonosa 1883. óta bírja. Liszkay Károly háza szintén Elek-féle kúria, mely vétel útján került a birtokába. A községben levő református és gör. katholikus templom nagyon régi építmények. A határban levő halmokban, 57ásatások alkalmával, érdekes leletekre bukkantak, melyeket a szabolcsmegyei múzeumban helyeztek el.

http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0019/6.html

(Pazony szemelvények)

http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0019/6.html

Pazony, nagyközség, 170 házzal és 1189, túlnyomóan ev. ref. vallású lakossal. Postája Oros, távírója és vasúti állomása Nyíregyháza. E községet a leleszi orsz. és a Kállay család levéltára a XV. században a mai nevén említi. 1460-ban a pazonyi Cseres, a Maday és a Pazonyi családnak van itt birtoka, a XVIII. század végén és a XIX. sz. elején pedig a Pazonyi, Borbély, Vályi, Bay, Olasz, Mezőssy, Balog, Korda, Kelcz, Elek és a Horváth családoknak. Mostani birtokosai Ónody Mária, Korda Lajos, Liszkay Károly és Weisz Ferencz. Ezek mindegyikének érdekes, régi urilaka van. Ónody Mária házát az Elek család építtette; mostani tulajdonosa 11 évvel ezelőtt Elek Bélánétól vette. Korda Lajos házát 1843-ban Vályi János építtette, a mostani tulajdonosa 1883. óta bírja. Liszkay Károly háza szintén Elek-féle kúria, mely vétel útján került a birtokába. A községben levő református és gör. katholikus templom nagyon régi építmények. A határban levő halmokban, 57ásatások alkalmával, érdekes leletekre bukkantak, melyeket a szabolcsmegyei múzeumban helyeztek el.

Pazony: Korda Lajos urilaka.
Saját felvételünk.

Pazony: Ónody Mária urilaka.
Saját felvételünk.

Részlet a Nyírségből, Pazony és Tura között.
Heyer Arthur eredeti rajza.

Demecser.

Demecser, nagyközség, 226 házzal és 2021, jobbára ev. ref. vallásu lakossal. Demecserrel már 1333-ban találkozunk egykorú iratokban, amikor „Dewecher” és „Keménydevecser” (Kemendeuecher) néven van említve. Később csupán Devecser néven fordul elő. Két okíratban, és pedig 1333-ban és 1361-ben, Szent-György tiszteletére szentelt temploma is 22említve van. Ugyanekkor már 30, névleg felsorolt halászó-helylyel bírt. Földesura Robert Károly alatt Magyar Pál volt; a XV. században, a mikor mint város szerepel, az ólnodi Czudar, a Rozgonyi, a Kállay és a Monoki család bírta. A XVIII. sz. végén és a XIX. század elején a Korda, Barkóczy, Walter, Zoltán, Buday, Dombrády, Irinyi, Jármy, Krucsay, Okolicsányi, Erőss, Elek, Szikszay, Serte, stb. családok voltak itt birtokosok, jelenleg pedig gr. Hadik-Barkóczy Endre, Elek Emil, László és Dezső, Török Gyula és Grósz Ignácz. A községben két templom van: a református, mely 1820-ban épült, és az 1890-ben épült róm. kath. Itt van Elek Emil csinos urilaka, melyet pazonyi Elek Pál 1840-ben építtetett. Azonkívül van itt két gőzmalom is. A községnek van postája, távírója és vasúti állomása. Dülő nevei közül felemlítendők: Rofaj, Porkoláb, Jakabrét, Bertény, Heteje, Kolbárt-tó, Remete, Gergely-lese, Beke-láp, Matyi-sziget, Bekés, Bábolytó, Lapuvas tava, Bersény, Orozd, Vár-sziget, Dombocz tó, Nagy-Heketó, Konyhok sziget és láp, Vereshid tó, Vásáros hegy.

 

Székely.

Székely, kisközség, 121 házzal és 873 lakossal. Postája, távirója és 63vasúti állomása Demecser. E falu a Zichy-okmánytárban már 1284-ben mint „Villa Zekul” szerepel. 1423-ban a Pazonyi és a Császáry, 1446-ban a Sztritey, 1460-ban a Kállayak, 1476-ban a Magyi és a Pazonyi család a földesura. A XVIII. század végén és a XIX. sz. elején a Zoltán és a Madách család volt a birtokosa, jelenleg pedig Zoltán Sándor, Klár Dávid és Fried Dániel. A faluban levő református templom nagyon régi, állítólag huszita építmény, a római katholikus 1856-ban épült. A ev. ref. egyház régi templomi edényei közt egy 1777-ből származó ezüst kehely és ezüst tányér is van, melyeket Zoltán Mihály kapitány ajándékozott az egyháznak.

 

Török világ.

A török 1541-ben elfoglalván Buda várát, seregeivel elárasztotta az egész országot; pusztító hadai ide is eljutottak s a közelben fekvő Pazonyt lerombolták, míg Kemecse és Nyíregyháza épségben maradtak s főleg ez utóbbi valóságos menedékhelyévé vált a szomszéd megyékből kibujdosó szerencsétleneknek.

Az országos pusztító török dúlások, német és magyar sarczolások, zaklatások, 89meglehetősen megkímélték e helyet a XVI-ik század végéig, s noha hiteles adattal nem rendelkezünk a folyton változó lakosság számáról, mindamellett bizonyos az, hogy a török elleni küzdelmes csatákban, harczias és vitéz urak alatt résztvettek a nyíregyháziak is; nemkülönben sokan ontották közülök vérüket a szikszói győzelmes csalátban és a Szinán elleni küzdelemben.

A szomszédos Sima s Királytelek feldúlt községek lakói nagyrészt itten telepszenek le s az előbbi harczokban elesettek helyére állanak.

 

Az armálisták és közlakosság viszálykodásai.

A lakosságnak földesurával a bérlet ügyében folytatott zűrzavarába vegyült az armálisták és a közlakosság folytonos viszálykodása, mely azokat szabad és kiváltságos jogaik gyakorlatától igyekezett megfosztani s a köznéppel egyenlővé tenni. Az armálista nemesek sérelmes helyzetökben több ízben fordulnak panaszszal a földesurakhoz; de ezek kijelentik, hogy őket, mint taksásokat sem kivánják tovább megtartani, s ha maradni akarnak földeiken, még nemeseknek se merjék magokat továbbra nevezni és neveztetni.

 

Kossuth Lajos.
Az orsz. képtárból.

Az elégedetlen nemesek a megyéhez fordulnak támogatásért, de itt is hasonló visszautasításban részesülnek, mely csupán menetleveleiket adta ki készséggel; de ők, magukra nézve, jobbnak látják a megmaradást, minélfogva az erélyes bírák őket a közlakosokkal egyenlő teherviselésre iparkodnak szorítani. A dolog elmérgesedett, mert a lakosság féltékenyen nézte az előjogokat gyakorolni kívánó armalisták mozgolódását, kik velök egyenlő feltételek mellett vállalkoztak arra, hogy e helyen letelepedjenek. Valóságos lázadás tört ki, melyet a közlakosság bizalmából hivatalt élvező s így azzal együttérző és elnéző bírák legkevésbbé sem igyekeztek elfojtani, hanem inkább radikális kúraképpen táplálni. A fellázított nép élére Ludvini-Macsás Mátyás, Simtsik Mátyás és Kelemen Márton állottak s a piaczon egybegyült nép elhatározta, hogy az egyenlő terhet viselni vonakodó nemeseket „minden ingó-bingó vagyonával a határra vigyék ki.” A mozgalom, különféle beavatkozás folytán, kissé csillapult s megjött az idő arra nézve, hogy a nemesek 1786. január 23-án 148. sz. a. kelt folyamodásukat a vármegye elé terjesztették, mely harmadnapon tárgyalván az ügyet, Zoltán István szolgabíró javaslatára, az úriszékhez tette át.

Az úriszék, a nemesség és a vármegye küldötteivel, junius 19-én ült össze pazonyi Elek Sándor elnöklete alatt s tárgyalás alá vette mindazon pontokat, melyeket a nemesség önmagára nézve sérelmesnek vallott; u. m.: katonaszállásolás, élelmiszerek, előfogatok s egyéb adományok praestálása, nemkülönben az egyenlő adóteherviselés és számos egyéb zaklatás. A vegyesbiztosság inkább alaki tekintetben elégítette ki a panaszosokat: a nemesek által fizetendő taksásokat maga a nemesség által választott perceptor szedje; a katonaszállásolás terhe alól felmentetnek; de a mennyiben ezen város (már az!) lakosait nem urbarialiter, hanem contractualiter, azaz nem mint jobbágyokat, hanem mint szerződésszerü mívelőit kell a földnek tekinteni, melyre letelepedtek, a földesurakat illető minden teherviselésben egyenlően résztvenni tartozzanak a többi lakosokkal.

E végzés hatással volt a telep nemeseire és ennek alapján – mely némi kiváltságot is biztosított részükre – mgé 1786. julius 14-én szervezkedtek, még pedig „a jó rend tartására, taksának beszedésére, a helységgel 102való minden felmerülő ügyes-bajos dolog elintézésére” s az uraság és megyével szemben való érintkezés és képviselésre: Kovács Györgyöt hadnagygyá s mellé jegyzőül Dióssy Györgyöt választják meg.

Régi vágya teljesül a községnek azáltal, hogy 1775-ben hosszas fáradozás után engedélyt és új területet nyertek szőlőskertek telepítésére.

 

 

Dessewffy-rokonokkal perek.

Legtöbb bajt és kellemetlenséget okozott e tekintetben Dessewffy Lajos gróf, ki a birtok örökáron való eladása ellen tiltakozó okiratot állított ki a jászói konvent előtt 1811. febr. 11-én. Ez okirattal jelent meg márcz. 10-én a nyíregyházi bírák előtt, perrel fenyegetvén a várost, ha vele 106külön ki nem egyezik s nem kevesebb, mint 80 ezer Rf.-ot követelt az őt illető örökjog megváltásáért. A város nyugodtan óhajtván birtokát élvezni, szakemberek javaslatára 75 ezer forinttal egyezett ki a perrel fenyegető gróffal, azon világos kikötéssel azonban, ha többé soha senki részéről nyugtalaníttatni nem fog.

Alig sikerült elhárítani az egyik nehézséget, már a másik örökös, Dessewffy Mária grófnő, férjezett báró Horeczkyné, fenyegette perrel a várost, ha örökségeért megfelelő kárpótlásban nem részesül.

A város előrelátó vezetői be sem várják a fenyegető per megindítását, hanem Dióssy Tamást és Noszák András jegyzőt küldik ki Nyitramegyébe, kik tengelyen útnak eredve, Nagy-Szombatban lépnek egyességre a grófnővel 1811. május 13-án, 40 ezer R.-frtban.

Daczára annak, hogy a város a Dessewffy-családtól megváltott birtokrésznek azonnal földesúri jogaiba lépett s ennek élvezetébe a helytartótanácsnak 1812. évi április 10-én és 4130 sz. a. k. végzése által törvényesen be is iktattatott: a nyugtalanító kellemetlenségnek még nem lett vége.

Ugyanis 1816. évi márczius 16-án a királyi tábla elnöke Mailáth György, április hó 30. és következő napjaira, a királyi tábla elé idézi meg Nyíregyháza bíráit és megbizottait. Ujra Dessewffy Lajos gróf fordult jogainak védelme czímén a táblához. Dessewffy Lajos gróffal abban egyeznek meg, hogy a jászói konvent előtt kötött szerződés érvényben voltának megtámadása végett indított perét a maga és törvényes utódai nevében örökre beszünteti; ezért ismét 10 ezer R.-frtot kap a várostól. A kiegyezést 1818. szept. 3-án a királyi tábla is megerősíti.

Látjuk, hogy tetemes terhek nehezülnek a városra az újabban igazságot kereső örökösökkel szemben, kiknek sora még most sem ér véget; mégis a gondos, s eléggé nem dicsérhető előljáróság oly bölcsen és ügyesen intézi a dolgok folyását, kezeli a közvagyont, hogy el nem mulaszt egyetlen alkalmat sem boldogulásának előmozdítására s e gondteljes időkben is növeli szerzeményét. Pazonyi Elek László birtokának felét, a város határának keleti oldalán veszi zálogba 1818. május 13-tól 30 évre, 8000 forintért.

Újabb háborgatás fenyegeti a várost. Kapy Teréz, a Semsey Boldizsár neje, – miután anyja, báró Meskó Anna, mint a néhai gróf Dessewffy Teréz, férjezett Jekelfalussy Józsefné után, nemkülönben a mag nélkül elhalt öcscse, báró Meskó Vincze után a nyíregyházi, királytelki, ó-fehértói, szentmihályi birtokokra nézve az őt megillető osztályrészről 1819. deczember 19-én, fent nevezett leánya javára lemondott, – szintén érvényesíteni kivánja öröklés által szerzett jogait s ezek megváltásáért kárpótlást követel a várostól. Az egyesség hosszas alkudozás után létrejön, mely szerint Kapy Teréz részére 30 ezer forintot ezüstben, 17 ezer forintot váltóczédulákban köteles Nyíregyháza városa lefizetni, szerződésileg kikötött összegekben és határidőben; a határidő pontos meg nem tartása esetén 200 drb körmöczi aranyat hajthat be, bármely szabadon választható biróság útján az adós félen. E szerződést 1820. márcz. 20-án írták alá.

Végül ugyanezen év deczember 27-én Laffert Adelina, Rozália és Mária bárónők plenipotentiariusa, Szontagh István, egyezik ki a sokat zaklatott birtokszerzőkkel s átveszik a család részéről kiadott utolsó fassiót is Benkó István, Nálivankó Mihály, Gerliczky János és Dráskóczy János megbizottak.

 

Állami szőlőtelep.

A magyar kormány állami szőlőtelep létesítése czéljából ötszáz hold földnek átengedését kéri a várostól, a császár-szállási puszta birtokából, a mi nem sikerülvén, a város határával szomszédos Pazony község legelőül használt területéből vásárol meg 400 holdat Mezőssy Bélától a Sóstó mellett. Példájával nagyot lendít a szőlőtermelés emelésében, éppen abban az időben, midőn a peronospora veszedelmes fellépése lehangolja a közönség kedvét és érdeklődését a szőlőtelepítés iránt. Az uj telep csemegeszőlőit ma már vaggon számra szállítják külföldre, különösen Galicziába és Németországba. A Hegyalján levő pinczékben kezelt borai is mind szélesebb körü keresletnek örvendenek. E telep hatása alatt százakra megy az addig értéktelen homokbuczkákon évről-évre telepített új szőlők holdjainak száma.

 

XIII. század.

A hagyomány szerint, Búzna-Dada, vagy Búzen-Dada község lett volna e tájon; de ez a 13-dik századbeli tatárjárás következtében elpusztúlt s ezután alapíttatott Kálló.

Arra nézve azonban történelmi adataink vannak, hogy Kálló a 14-dik szházadban már kiváló hely vala Szabolcs vármegyében.

Tény ugyanis, hogy 1323. máj. 23-án Filep nádor, Szabolcs vármegye Kállóban tartott megyegyülésének egyhangú bizonyítására, megállapítja, hogy Kerecheni Miklós, Pazonyi Domokos ellenében, hatalmaskodást követett el. – Ime tehát ekkor már vármegyei gyűlés tartatott Kállóban, a mi arra enged következtetni, hogy jelentékenyebb hely lehetett akkor is, mint a környékebeli községek.

 

Földvárak.

A Tisza partján és a Nyírség mocsarai közt elterülő földvárak, mint Demecser, Pazony és Pócs-Petri községek határában, szláv kéztől származnak, hasonlókép a szabolcsi földvár is, mely azonban későbbi keletű.

 

Szent István.

A kereszténység behozatalával Szent István apostoli buzgalommal látott az új hit megszilárdításához.

Az egri püspökség is azok közé tartozik, melyeket ő alapított. E püspökség első alapításától kezdve kiterjedt Szabolcs és Borsova területére.

A nemzeti királyság megalapításával s a kereszténység behozatalával támadt új rend alapfeltétele a honvédelem s a birtokjog szabályozása volt.

A történelemből tudjuk, hogy Szent István a létező várakat királyiaknak jelentette ki, s azokat a körülöttűk levő vidék központjává tette.

Ily vár volt Szabolcs, melyet, mint láttuk, Szabolcs vezér egy régi 402földvár helyén, a természettől adott legalkalmasabb védelmi helyen, a Tiszaparti országút, tehát fontos közlekedési vonal mentén épített fel. Szent István a várszerkezet életbeléptetésével a várakat s a hozzátartozó földeket a törzsbeli kötelék alól kibontva, a király kezében egyesítette.

De a szabolcsi várrendszer megalakúlásánál ez intézkedésekre nem volt szükség, hiszen magát a várat az alapító vezér nem szállotta meg, s így a hozzátartozó birtokok közvagyont alkottak; a helynevek, mint Királyteleke, Királytava (a besztereczi határban), Igricze (egy tó neve Pazony mellett) – kétségkivűl igazolják, hogy a mai Szabolcs vármegye egy része, első királyaink uralkodása alatt, királyi birtok volt.

 

II. A borsovai vár megyéje (várispánság).

Borsova vár nincs Szabolcs vármegye területén; teljesen elpusztult, helyét a Borsova folyó melletti Vári táján kell keresnünk.

Fontos szerepe volt az orosz kapuval szemben elfoglalt védelmi helyzeténél fogva. Területe mélyen benyúlt a mai Szabolcs vármegyébe. E várispánság a XII. században szintén szétzüllött, a tatárjáráskor már nem jutott neki szerep az ország védelmében. Tartozékai a mai Szatmár, Szabolcs és Bereg vármegyék területén feküdtek.

Kiterjedéséről az 1333.-1335. évi pápai tizedlajstromok nyujtanak felvilágositást. E lajstromok szerint a borsovai főesperesi kerületnek a megyében 33 plébániája volt.

Miután a pápai tized a Szt. István király korabeli állapotoknak megfelelőleg vettetett ki, valószinűnek tartjuk, hogy a borsovai főesperességnek s vármegyéjének egy területe volt.

Ez adatok alapján a Bezdéd, Kékcse, Dombrád, Beszterecz, Kék, Pazony, Apagy, Pócs-Petri, Bogát községek határán átvonuló mesgye képezhette az egykori Borsova határát. A várbirtokokat illetőleg nagyon kevés okleveles adat maradt fenn, ezek is a szétzüllés koráról emlékeznek meg. Így Kák földjét V. István király 1268-ban feloldotta a vár köteléke alól s Sándor szörényi bánnak adományozta. Pazonyt pedig Mihály fia Péter, a Kállai család egyik őse, nyeri 1284-ben IV. László király adományából.

Bár e várispánság a XIII. század végén teljesen feloszlott, a hozzátartozó várjobbágyokról még 1359-ben is értesülünk. Ez évben nemesítette Nagy Lajos király Anarcsi Jakab fiait s feloldotta őket a várjobbágyi kötelék alól. Végül még a kolozsi várnak is voltak tartozékai Nádudvar vidékén (Váradi Reg. 157. §.). E várhoz tartozó földek ugyanis szerte-szét feküdtek, a többi várföldek közé ékelve.

 

A peres eljárás.

A peres eljárás a perbeidézéssel vette kezdetét. Az idézés makacs elmaradás esetén leginkább kikiáltás útján történt. Így Várdai Jánosnak Lázári János fiai ellen folytatott perében a káptalan küldöttjei és a királyi ember a peres feleket a bátori vásáron, Beregszászon és Kállón hírnök által megjelenésre szólította fel. Hasonlókép idéztettek meg a Pazonyiak 1416- és 1417-ben Karász, Kis-Várda és Demecser piaczain, továbbá Kállai István, Apagyi Gergely és rokonaik 1436-ban, a Kisvárdaiak által ellenök indított perben. A meg nem jelent alperest 1332-ben a vármegye alispánja makacsságban elmarasztalta, míg Eszlári Jonhos Mihályt hasonló okból az egri vikárius 1436-ban egyházi tilalommal sújtja.

A perek a vármegye alispánja és bírótársai, illetve a megyei közgyűlés előtt folytak le.

Vitás esetben a vármegye illetékességi körét a király állapította meg, mint Károly király 1326-ban kiadott rendeletével Szakoly helységet Szatmár vármegye bíráskodási köréből elvonván, Szabolcshoz csatolta. Birtokügyekben a tanúvallomások, tiltakozások és egyéb ügyletek, főleg az egri káptalan és a leleszi konvent előtt folytak le. Végrendelkezési és más családi vagyonjogi ügyekre nézve a kerületi esperesek is illetékesek voltak.

426Néha egyesség útján is sikerült a peres feleket egymással kibékíteni. E czélra szolgált a békebírói intézmény. Sándor főispánnak (1308-1310) több izben sikerült egyességet létrehozni. Kun Miklós 1343-ban arra kötelezte magát az alispán előtt, hogy anyósát Bakta birtokában nem háborgatja. Hasonlókép kiegyezett Kisvárdai Domonkos Jékei Jakab fiaival, az ellenük folytatott hatalmaskodási perben. Báthori István országbíró is több izben békebiráskodott (1436.) Volt rá eset, hogy az illetékes bíróság megtagadta az eljárást; 1397-ben a vármegye alispánja és birótársai, miután őket Kisvárdai Domonkos gyanús biráknak nevezte, perét közvetetlenül a nádor itélőszéke elé bocsátja.

A XV. században már ügyvéddel is találkozunk; 1453-ban Pálóczi Máté nádor előtt Szabolcsi Péter társai ügyvédet vallanak.

 

Az első török beütések.

E közben az egyes martalócz török csapatok is betörtek a vármegye területére. 1553-ban Hortot fenyegették, 1556-ban Pazonyt égették fel. A gyakori beütések meggátlása végett Zabardi Mátyás váradi püspök neveztetett ki a tiszántúli rész kapitányává. De nem sokáig tarthatta meg tisztét, mert 1557-ben a német hadak, az erdélyi sereg közeledtére, saját vezéreiket, Puchaimot és Dietrichet vasra verték. A segély nélkül maradt Forgách Simon pedig Nagyváradot feladta.

1558. elején Szabolcs ismét Izabellának hódolt, egyedül Kis-Várda maradt meg Ferdinánd birtokában. E fontos erősséget somlyai Báthori István 1559. január havában ostrom alá vette, számítván arra, hogy ha a várat körülvevő vizek befagynak, az könnyebben lesz megközelíthető.

 

SZABOLCS VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
Irta dr. ifj. Reiszig Ede, revid. Csoma József

Elek.

 

Elek (Pazonyi). E. Mihály 1715-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Károly királytól, mely jul. 6-án hirdettetett ki a vármegyében. A család Kis-Várda, Óntelek, Pazony községekben bírt földesúri joggal. Dögén és Demecserben birtokos. Tagjai közül: Mihály, 1838-ban főszolgabiró, 1844-ben alispán; Ferencz 1844-ben testőr, 1848/49-ben zászlóaljparancsnok. Gusztáv honvédezredes. Czímer: kékben, zöld alapon, két egymás felé ugró arany oroszlán, felettük hatszögű arany-csillag ragyog. Sisakdísz: veresruhás növő magyar vitéz, jobbjával aranymarkolatú görbe kardot, baljában 3 búzakalászt tart. – Takarók: kékarany, veresezüst.

 

Kelcz.

 

Kelcz (Fületinczi). A XVIII. században tünt fel. Tagjai közül Zsigmond 1739-ben Abauj vármegye alispánja; Antal 1760 főjegyző, utóbb királyi tanácsos. Pazony és Kótaj községben bírt földesúri joggal.

 

Mezőssy I.

 

Mezőssy. I. M. György és gyermekei 1629. nov. 22-én nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1641-ben hirdettetett ki Zemplén vármegyében. A család Tolcsván volt birtokos, a század első felében Gyulaháza és Pazony községekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, zöld alapon egy szőlőtőke felé ugró farkas. Sisakdísz: kék ruhás magyar vitéz, fekete kalpaggal, jobbjában három buzakalászt tart.

 

Mezőssy II.

 

Mezőssy czímer.

 

Mezőssy II. M. Mihály 1686-ban nyert czímeres nemeslevelet. A XVIII. században Tolcsva községben volt birtokos, honnan a XIX. század elején Pazonyba költözött át. Tagjai közül: György, II. Rákóczy Ferencz fejedelem hegyaljai szőlőinek felügyelője; Pál (1848) Munkács várának parancsnoka; László 1848/49-ben honvéd-százados; Gusztáv jelenleg gégényi földbirtokos; Béla, országgyűlési képviselő; László vármegyei aljegyző. Czímer: kékben hármas zöld halmon nyugvó koronán, görbe kardot tartó veres mezű könyöklő kar. Sisakdísz: pajzsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.

 

 

Pazonyi.

 

Pazonyi. A XV. században Pazony helységben volt birtokos.

 

Vályi.

 

Vályi. 1627-ben nyert adománylevelet II. Ferdinánd királytól. Az 1725. évi nemesi összeírás alkalmával Mihálydiban birtokos, később Kopócs-Apáti és Pazony községben bírt földesúri joggal.