954739_597154380324920_279758404_n

Település története.

Felső-Bodrogköz déli peremén, közvetlenül a mai államhatárnál fekszik ez a Karcsa-menti község, Királyhelmectől délnyugatra. A 14. század végéig a mai két Gérest nem különböztették meg. Mint földnév, már a 13. század elején szerepel a leleszi alapítólevélben, amely 1214-ben keltezett. 1254-ből határjárása is fennmaradt. Géres földet, mint a zempléni vár tartozékát, 1258-ban IV. Béla Péter fiainak ajándékozta.

A 13. század végén az Aba Amádéké, majd az 1300-as évek elején a Guth-Keled nemzetség kapta meg, később Párki Jakabé meg az Imreghieké volt. 1392-ben már két Géresről tudunk – Nagygéres az Imreghiek és a Czékeyek birtoka. A 15. században a már említetteken kívül még a Csebiek is társbirtokosok voltak Péter és Jakab mesterek mellett.

Az 1500-as évek első felében az Eödönffy, Dobó és Gerendi nevek szerepelnek a birtoklevelekben, közepetáján a Perényiek, a Bodicsok és a Nagyok uralták, majd később kilenc birtokos aprózta fel tulajdonjogilag Nagygérest.

Egy fontos kereskedelmi útvonal mellett feküdt e korban, amiről az is tanúskodik, hogy híres út menti fogadója volt. A 17. században itt is van részbirtokuk a Sennyeyeknek, de rajtuk kívül még legalább 23 családnak! A 18-19. században is számos birtokosa volt – mint jellegzetes kisnemesi településnek –, akik közül megemlíthető a honos Géressy család.

Település honlapja: http://velkyhores.m3.sk/magyar/

Facebook: https://www.facebook.com/VelkyHores/

Wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyg%C3%A9res

 

dscf1874dscf1906

13975557_1312650195432856_2810093920931498918_o