Józsa Lajos

Józsa LajosJózsa Lajos 1920-ban született Nagykárolyban, Károli Gáspár bibliafordítónk városában, ahol annak idején megyei főjegyző volt Kölcsey Ferenc, és az ottani megyebálon ismerte meg Petőfi Sándor Szendrei Júliát.

Tanulmányait az óvodától kezdve román nyelvű intézményekben végezte helyben és Zilahon. Teológiai tanulmányait Kolozsvárott kezdte meg, de Erdély 1941-es visszacsatolásakor Debrecenben folytatta. Iskoláit végig kitűnő eredménnyel végezte. Nem csak magyarul és románul beszélt, hanem társalgási szinten franciául és németül is. A teológián hasznára volt, hogy latin és görög nyelven is fordított, sőt héberből is.

A háború megakadályozta franciaországi tanulmányútját, mely egy évre szólt. Tanulmányait befejezve segédlelkészként több helyen is szolgált. Utolsó kápláni helyéről, Nagyhalászból került megválasztott gyülekezeti lelkészként Nyírpazonyba 1948-ban. Még abban az évben házasságot kötött Nagy Pálma tanítónővel. Nem sokáig élvezhette javadalmát, mert államosították az egyházi iskolákat és egyéb ingatlanokat. Egyedül a parókia és közvetlen környezete maradt meg a Pálóczi Horváth Mária által adományozott ingatlanokból. Mivel az alapítványi földbirtokok biztosították az egyházi kiadásokat, ezek kisajátításával a Gyülekezet pénz nélkül maradt. Józsa nagytiszteletű úr nagy tapintattal vezette be az egyházfenntartói járulék fizetését.

Önmaga felé szerény igényű volt, csak minimális összeget biztosított fizetésként. Az anyagiasság távol állt tőle. Az adósságot, ami szolgálata megkezdése előtt fennállt a Gyülekezetben, rendezte. Közadakozásból kőporoztatta a templomot és a parókiát. Az addig kerítetlen temetőt körbekerítették, és egyúttal kicserélték a templom és a parókia fakerítését is. A harangokat villamosíttatta, és a templom még eredeti, elkorhadt padjait kicseréltette – ezeket használhatjuk még ma is.

Kezdettől fogva a nyírpazonyi anyaegyházhoz tartozó sóstóhegyi szolgálatot is hűségesen, lelkiismeretesen látta el 42 éven át, nyugdíjba vonulásáig. Mint nyugdíjas, egy évet szolgált Nyírjákón, Laskodon és Petneházán. Ezután, amíg egészségi állapota engedte, a Nyíregyházi Magdaléneumban szolgált vasárnaponként, 80 éves koráig.

Haláláig szolgálta Urát, Istenét, nem volt benne nagyravágyás, emberektől nem várt elismerést. Egész életével bizonyította, hogy „Egyedül Istené a dicsőség”!

 

About the author: Hivatal