Pazonyiak a Szabadságharcban
Szájhagyományból tudjuk, hogy az 1848-as Szabadságharcban az egyszerű pazonyi emberek is részt vettek.
Közülük említi Bóna Gábor a „Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban” címü könyvében pazonyi Elek Ferencet, aki 1835-ben végez a kassai katonai nevelőintézetben. Biztosan jó katona, mert gyorsan emelkedik a ranglétrán. Először közvitéz a 34. gyalogezredben, majd a 16. határőrezred hadnagya. 1848 áprilisában kapja főhadnagyi kinevezését és áthelyezését a 18. határőrezredhez. Ide már nem vonul be, mert július 13-án – immár századosként – a 9. honvéd zászlóaljhoz kap beosztást.
1849 februárjában őmagyi rangban zászlóaljparancsnok megbízatást is kap. Áprilisban már a kecskeméti újoncezred parancsnoka, de nem sokáig, mert július 14-én a 129. honvéd zászlóalj parancsnoka lesz, egyben a 10. hadtest dandámoka. Itt kapja alezredesi rendfokozatát. A szabadságharc leverése után egy ideig bujkál, de 1851-ben elfogják és Pesten 15 évi várfogságra ítélik.
1856-ban kegyelmet kap. Visszatér szülőfalujába és birtokain gazdálkodik. Tíz évvel később a Szabolcs Megyei Honvédegylet tagjai között találkozunk nevével: 1888-ban halt meg Hajdúdorogon. Emlékét a községháza parkjában díszes kopjafa őrzi.
A szintén pazonyi lakos Reindl Sándor császári és királyi főhadnagy itt köt házasságot Ponti Aloisával 1848. február 24-én. Fiatal házasként áll be a honvédek közé. A bukás után nevet változtatva feleségével együtt vándorszínésznek áll. Az országot járva 1850-ben Rimaszombatban születik meg gyermekük, aki felnőve, szüleit követve szintén színész lesz. Müvésznevét férje után veszi fel, így lesz Blaháné Lujza, majd Blaha Lujza, a nemzet csalogánya.
M.M.L.
