„Már vártunk téged!”
Kedves Olvasó! Sétára hívunk téged. Kukkantsunk be a Katica csoportba! Első pillantásra egy vidám, zajongó, játékok tengerében „úszó”, a játékért harcot vívó, eleven gyermekközösséget látunk. Mindannyian egy korosztályhoz tartoznak, a 3-4 évesek csoportjába.
Annyira hasonlóak, és mégis mennyire mások. Az egyik gyermek még alig beszél, de kíváncsi tekintettel érdeklődik, a másik már a tudomány világában barangol, a harmadik az örökös „Miért?”-ekre keresi a választ. És itt üljünk le a csoportszoba egyik kicsiny székére, nézzük a gyermekek játékát, mozgását, érdeklődési körét, és mindazt, ami őt egyénivé, mindenki mástól különbözővé, értékessé teszi. Merthogy mindannyian mások, eltérő igényekkel, képességekkel, adottságokkal, és mindannyian nagyon szerethetőek! De hogyan is jutottunk el az óvodai életet és egymást már elfogadó, empatikus, többé-kevésbé érzelmileg kiegyensúlyozott, sokszínűséget mutató gyermekcsoporthoz?
Nem volt könnyű sem gyermek, sem szülő, és még kevésbé a pedagógusok számára a 2020/21-es nevelési év megkezdése, a gyermekek befogadása. Teljesen új, szokatlan helyzet előtt álltunk. Intézményünk a normális, élhető körülmények között nagy hangsúlyt fektet a szülővel, gyermekkel való kapcsolattartásra, a gyermekek megismerésére és a munkánk sikerességét biztosító közös gondolkodásra, együttműködésre. Mindezt a járványügyi helyzet, és az annak következtében kialakult távolságtartás alapjaiban zúzta szét. Nem tudtunk nyílt napot tartani, elmaradt a közös játszódélután, a szülők tájékoztatása is csak online formában történhetett. Más szóval nem ismertük leendő óvodásainkat, csupán egy-egy név állt az óvodába beiratkozottak listáján. Őszintén szólva minket pedagógusokat is aggodalommal töltött el, vajon hogyan fog alakulni a befogadási időszak.
A cselekvést tudatos tervező munka előzte meg. A megismerkedést szolgáló utolsó lehetőségünk a családlátogatás volt, amivel igyekeztünk is élni. A járványügyi óvintézkedéseket betartva meglátogattuk a családokat, leendő óvodásainkat. Nagyon pozitív élményekkel, jó érzéssel zártuk ezt az augusztusi utolsó hetet. Úgy gondoltuk, nem lesz itt semmi baj, miért is lenne? A gyerekek kedvesek, érdeklődőek, és nagyon különlegesek, szüleik pedig támogatni fogják őket, és minket az elválás megkönnyítésében.
A befogadás első két hetében mi, a csoportban dolgozó felnőttek folyamatosan jelen voltunk a csoport életében, hogy a gyerekek mindhármunkat megismerjenek, elfogadjanak. Az apróságok fogadását is beosztottuk (szeptembertől októberig), fokozatosan történt, hogy kellő figyelemmel legyünk irántuk, egyéni szükségleteiket ki tudjuk elégíteni, és kialakuljon az érzelmi biztonság.
Tudjuk, hogy minden átmenet, így az óvodakezdés is nagy változás a gyermek és a család életében. Vannak gyermekek, akik számára az óvodakezdés kevésbé jelent krízist, ugyanakkor vannak, akik nehezebben veszik az akadályt. De természetesen nagyon kell figyelni azt a gyermeket is, aki talán csak látszólag veszi könnyedén a helyzetet. Vannak kisgyermekek, akik néhány könnyű hét után fejezik ki ellenállásukat, és arra is figyelni kell, hogy a csendes, látszólag könnyen alkalmazkodó gyermek szorongása vajon nem „marja-e” őt belülről.
A befogadás időszaka azonban nem csak a gyermekek vagy az óvodapedagógus számára feladat, hanem a szülő számára is. Beszélhetünk akár „óvodaérett” szülőkről is. Vajon készen áll-e a szülő, hogy elengedje féltve őrzött gyermekét? Vajon nem ragasztja-e át a saját szorongását a gyermekre, aki ezt megérezve kapaszkodik belé, és nem „meri” elengedni őt? A szülőnek is szorongásteli időszak ez. „Vajon jó gyereket neveltem?” – kérdezheti magától. Kétségek gyötrik, hiszen idegenekre bízza gyermekét. Az eddig otthon lévő gyermekek esetében a megszokott folyamatos együttlét redukálódik, a szülőben lévő ösztönök, érzelmek, felerősödnek ebben az időszakban, nehezítve a beilleszkedési folyamatot.
A gyermek számára nagyon fontos, hogy:
- fokozatosan élhesse meg a változást
- legyen lehetősége ahhoz hozzászokni, azt elfogadni
- a leválás érzelmi folyamata kevésbé legyen megterhelő számára
- az óvodába kerülés izgalmas, élményekkel teli időszak legyen.
A gyermek aktuális fejlettségi szintjét, érzelmi állapotát figyelnünk kell, meg kell találnunk hozzá a kulcsot, ami „hozzá illik”, hiszen ekkor tudjuk hatékonyan segíteni a csoport életébe való beilleszkedést.
A vírushelyzet okozta „zárás” – a szülők csak a külső ajtóig kísérhetik gyermeküket, elmaradtak nyílt programjaink, az állandó maszkviselés – sokkal nagyobb odafigyelést, empátiát, törődést, türelmet igényel(t) mindhárom fél részéről (pedagógus-szülő-gyermek). Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a befogadás időszaka gördülékenyen, sikeresen zajlott. Bár szeptemberben úgy gondoltuk, hogy az egyébként is nehéz szülőtől való elszakadást tovább nehezíti a pandémiás helyzet, de meglepetésünkre a gyermekek könnyen beilleszkedtek az új környezetbe. Elsődleges célunk az érzelmi biztonság, a nyugodt, családias, derűs légkör megteremtése volt. Elengedhetetlenül fontos számunkra a szeretet, a nyugalom sugárzása, a pozitív attitűd megléte. Igyekszünk az élményekkel teli, közös tevékenységek során az egymáshoz tartozás érzését megteremteni, erősíteni.
Ahhoz, hogy a gyermek a „jól érzem magam, befogadtak” érzést átélje, közvetítenünk kell felé, hogy:
- érdeklődünk iránta
- meg szeretnénk ismerni
- elfogadjuk
- beengedjük a mi közegünkbe
- várjuk
- örülünk neki
„A gyermekszeretet lényege: szeretlek, mert szeretsz.”
(Erich From)
Szeretettel:
Orsi és Rita óvónéni
Óvodánk története / Munkatársaink / Az óvoda bemutatása / Az óvodai környezet / Óvodai nevelésünk alapelvei / Befogadás / Anyanyelvi nevelés az óvodában / Így tedd rá! / Sószoba / Projektmódszer / Boldogságóra foglalkozások / Zsákomban a bábom! / Iskolába készülünk! / Munkatársaink
