A Cica csoport befogadása a 2025/2026-os nevelési évben nyugodt és szeretetteljes folyamatként zajlott. A gyerekek különböző temperamentummal, személyiséggel érkeztek hozzánk, és már az első napokban látszott, mennyire sokszínű, különleges kis közösség formálódik.
Bár mindannyian 3–4 évesek, olyan kedves egyéniségek, mintha egy nagy doboz színes ceruzából válogattuk volna őket össze – mindegyik más árnyalat, más vonás, más hangulat. Ahhoz azonban, hogy ez a színpompás kis közösség így együtt ragyoghasson, gondos előkészület vezetett. Augusztusban ellátogattunk azokhoz a családokhoz, akik szerették volna, hogy megismerkedjünk a gyermekekkel. Ezek a találkozások olyanok voltak, mint amikor az ember először olvas bele egy új mesekönyvbe: láthattuk, ki milyen környezetből érkezik, mit szeret, hogyan játszik. A gyerekeknek pedig sokat jelentett, hogy szeptemberben már ismerős arcok fogadták őket — nem idegen felnőttek, hanem „az óvónéni, aki nálunk járt”.
A befogadás első két hetében mindkét óvodapedagógus egész nap jelen volt a csoportban. Fontos volt, hogy legyenek kapaszkodók, legyen kihez odabújni, legyen kinek elmesélni az aznapi nagy felfedezést vagy éppen elsuttogni, ha valaki szomorú.
Bár a kezdetekben még gyakran csillogtak könnyek a szemecskékben, napról napra ügyesebben vették a kicsik az ismeretlen akadályokat.
Egyre bátrabban próbálták ki a játékokat, egyre könnyebben találtak társakat, egyre több nevetés váltotta fel a kezdeti bizonytalanságot.
Ahogy múltak a hetek, szinte észrevétlenül formálódott egy igazi kis közösség: olyan csoport, ahol figyelnek egymásra, ahol a játékot meg tudják osztani, ahol örülnek, ha valaki melléjük ül, és ahol már tudják, ki szereti a cicás könyveket, ki épít tornyot, és ki szeret „csak úgy” mesélgetni.
A Cica csoport ma már egy kedves, összetartó, vidám társaság – egy olyan kis közösség, amelyre nagyon büszkék vagyunk, és amelynek tagjai minden nap új csodákat hoznak az óvodai életbe.
Szeretettel
Dóri és Trixi óvónéni
